A non-profit mikrohitelezés érheti csak el társadalmi célját

A mikrohitel-programokat nem lehet profittermelő banki termékként kezelni – hangsúlyozta előadásában Szekfü Tibor, az RVA ügyvezetője a „KKV-k és a társadalmi-gazdasági versenyképesség” címmel szervezett konferencián. A rendezvényt a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából szervezte Gödöllőn a Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi kara 2014. november 27-én.

Az RVA vezetője „Magyarországi mikrofinanszírozás az európai direktívák tükrében” címmel tartott előadást a neves szakmai fórumon. A több mint húszéves múlttal rendelkező hazai mikrohitelezési tevékenység legfontosabb szereplői, a megyei vállalkozásfejlesztési alapítványok hálózata – a Magyar Mikrofinanszírozási Hálózat - 2013-ban szerveződött újjá, és a konzorcium jellegű együttműködés élén a székesfehérvári RVA áll. A hálózat célja a non-profit alapon működő mikrohitelezési tevékenység társadalmi hatásainak erősítése, ennek érdekében tapasztalatcsere-programokat, kutatási és képzési együttműködéseket valósítanak meg, figyelmet fordítva a külföldi „nem banki” mikrofinanszírozó szervezetek jó gyakorlatának magyarországi megismertetésére.

A Hálózat tagjainak szerepét jól szemléltetik az egyik mikrohitel-konstrukció, a Jeremie program mutatói: a megyei vállalkozásfejlesztési alapítványok eddig 48,598 milliárd Forintot folyósítottak több mint 8200 ügyfél számára, jelenleg az aktív hitelügyletek száma 7657. Ezt úgy is tekinthetjük, hogy több mint 8000 kisvállalkozónak és családjának segítettek eddig a non-profit vállalkozásfejlesztési alapítványok – hangsúlyozta Szekfü Tibor.

Miért van különleges jelentősége annak, hogy a mikro- és kisvállalkozói ügyfélkör számára non-profit szervezetek biztosítsanak mikrofinanszírozást? – tehetjük fel a kérdést, amikor több banki termék is fut ezen név alatt. Szekfü Tibor szerint meg kell vizsgálni az egyes mikrohitel-programok „ujjlenyomatát”, azaz a finanszírozási forrást (magántőke vagy közpénz), hitelnyújtó és közvetítő szervezet típusát, és legfőképpen a finanszírozó elsődleges célját: profittermelés vagy közcél megvalósítása?

A pénzügyi szervezetek mikrohitel-programjainál a motiváló tényező általában a profitszerzés. A hitelképesség kritériumait magasra helyezik, és jól bebiztosítják ügyleteiket – általában ezért is elérhetetlenek azok a piac legkisebb szereplői, az egyéni vállalkozók és a mikrocégek számára. „Ha egy mikrohitel-termék igazi célja a profittermelés, ott elsikkadnak a társadalmi szempontok” – hangsúlyozta Szekfü Tibor.

A non-profit alapítványok által folyósított mikrohitelek viszont kisebb méretűek (az EU-s ajánlások értelmében csak a 25.000 euró – 7,5 millió Forint – alatti kölcsönöket lehetne mikrohitelnek nevezni), és a banki szolgáltatásokból kirekesztődött csoportot célozzák meg. Mivel hitelprogramjaik közpénzből finanszírozottak, és az alapítványok, mint közvetítő szervezetek is non-profit jelleggel működnek, a legfőbb céloknál társadalmi megfontolásokat találunk: a legkisebb vállalkozások – azokon belüli is női vállalkozók, fiatalok – segítése, foglalkoztatási erejük növelése, elszegényedés megelőzése a vállalkozóvá válás ösztönzésével, és a kezdő támogatás megadása. Nemcsak pénzügyi terméket adnak el a vállalkozásfejlesztési alapítványok, hanem mellé szolgáltatást is nyújtanak: a fehérvári RVA-nál is számos ingyenes üzletfejlesztési szolgáltatással várják a vállalkozókat. Társadalmi missziójuk megvalósulását, a vállalkozók életkörülményeinek javítását pedig egy széles körű kutatás is alátámasztja.

Fontos, hogy nemzetközi sztenderdek is segítsék a non-profit mikrofinanszírozók minőségi munkáját – emelte ki Szekfü Tibor. Ennek jegyében az európai mikrohitelező szervezetek vezetői 2013-ban Budapesten kilenc direktívát, ajánlást fogalmaztak meg a döntéshozók számára. Ezek közül a legfontosabb, hogy törvényben megfogalmazott felhatalmazással kell lehetővé tenni a „nem banki” hitelező szervezetek számára a hitelezési tevékenységet. A közpénzekből finanszírozott mikrohitel-programokat társadalmi szolidaritásként megnyilvánuló segítségnyújtásként kell értelmezni, mely befektetés eredménye a társadalomra gyakorolt pozitív hatásában térül meg” – emeli ki a dokumentum.